Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Mitől emlős egy emlős ?

 

 Az emlősök a legfejlettebb állatok, az evolúció csúcsán helyezkednek el, s maga az ember is emlős. Az emlősök emlőiknek köszönhetik nevüket, melyekkel utódaikat táplálják. Az emlősök agya kiemelkedően fejlett a többi állathoz képest. A legtöbb emlős állatot szőrzet borítja. Anatómiailag igen sokszínűek az emlősök, vannak kétéltű, vízben élő és repülő fajaik is. Méretüket tekintve az igen aprótól a hatalmasig a legkülönfélébbek lehetnek az emlősök.

Az emlősök éppúgy a gerincesek állattörzsébe tartoznak, mint a madarak, csúszómászók, kétéltűek és halak. Éppen azért, mielőtt az emlősök részletes tárgyalásába fognánk, néhány szóval meg kell emlékeznünk a gerinces állatokról is.

A gerinceseket (vertebrata) a hossztengely irányában két egyenlő – jobb és bal – részre lehet széthasítani, úgyhogy egyik rész tükörképe a másiknak; éppen azért kétoldali részarányos állatoknak nevezzük őket. Természetesen a kétoldali részarányosság nem mindig tökéletes; gondoljunk csak az emlősök kissé baloldalra tolódott szivére, vagy a jobboldalon fekvő májra és az össze-vissza gombolyodott belekre. A kétoldali részarányos félhez hasonlóan, egy hát és hasi – de már nem egyenlő – félre is tagolható a gerinces test, melyek közül mindig a háti részben találjuk a központi idegrendszert, a hasi vagy zsigericső pedig a tengőéleti szerveket foglalja magában. Rátekintésre, külsőleg a legtöbb gerinces állaton három tájat különböztethetünk meg, nevezetesen a fej-, törzs- és farktájat; ez utóbbi sok gerincesen elmaradhat. A törzshöz kapcsolódnak a páros elrendezkedésű végtagok, melyek hiányozhatnak is, de négynél több számuk nem lehet. A gerincesek bőrét az irha szemölcsös része jellemzi, mely szemölcsök a pikkelyek, tollak, szőrök képzésében játszanak nagy szerepet. A gerincesek legjellemzőbb tulajdonsága azonban, hogy belső, szilárd, porcos vagy csontos tengelyük van, amely a gerincesek főzöménél egyes részekre csigolyákra (vertebrae) tagolt. A gerincoszlop tagoltsága a gerinces test szelvényezettségével függ össze, melyet nemcsak a csigolyák, hanem az ér, ideg- és izomrendszer is – többé-kevésbbé – mutatnak. A vér teljesen zárt edényhálózatban kering és a vér piros színét a benne úszkáló sejtek színe szabja meg. A lélegzőszerv – legyen az kopoltyú vagy tüdő – a szájüreggel áll szoros összefüggésben.